Illóolajok és aromaterápia:
Mozgásszervi megbetegedések kezelésében régóta alkalmaznak a gyógyszerészi gyakorlatban különböző növényekből kinyert illóolajokat és illóolaj-összetevőket (pl. mentol, kámfor, metil-szalicilát) tartalmazó készítményeket, elsősorban azért, mert több illóolajnak és illóolaj összetevőnek van igazoltan bőrvörösítő – a bőr felületi vérkeringését fokozó, fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő hatása.
A mozgásszervi megbetegedéseket kísérő fájdalmak, gyulladások és egyéb panaszok kezelésében Európában felhasznált illóolajok száma meghaladja a 30-at. Ezek között említhetők fenyőfajok (pl. luc-, jegenye-, erdei, törpe-, tengeri-) leveleiből kinyert olajok és balzsamok, különféle mentafajok (borsos-, mezei-, japán-) levélolajai, fűszernövények (pl. szegfűszeg, fahéj, gyömbér, bors, rozmaring, majoránna) és egzotikus növények (pl. eukaliptuszfa, niaoulifa, kajeputfa, kámforfa, teafa, citromos teafa, citronella) adott részeiből kinyert illóolajok. Hazánkban honos vagy itthon is termeszthető fajokból (pl. boróka, kamilla, kakukkfű, cickafark, orvosi zsálya), illetve más idegenföldi növényekből előállított illóolajokat is találunk. Az illóolaj összetevők közül leggyakrabban az alábbiakat használják fel hatóanyagként reuma elleni, külsőleges alkalmazásra szánt készítményekben: kámfor, mentol, timol és metil-szalicilát. Ez utóbbi vegyületet a kanadai télizöld- (vagy kúszó fajdbogyó) leveleiből állítják elő.
Az utóbbi néhány évtizedben a masszázsterápia és az aromaterápia kedvező hatásainak „egyesítése” érdekében alakult ki a masszázs-aromaterápia, mely kezelésmódnak egyre komolyabb szerep jut a különböző megbetegedések, különösen a mozgásszerveket érintők kezelésében, elsősorban a betegségeket kísérő fájdalom, illetve a gyulladásos folyamatok és izomgörcsök mérséklésében.
Az aromaterápiát az összetett fájdalomkezelés részeként tekintik, és azt tartják erről az eljárásról, hogy az illaton és az érintésen keresztül kifejtett paraszimpatikus válaszreakciónak köszönhetően hatékonyan segíti elő a relaxációt, melynek köszönhetően a fájdalomérzet kedvezően módosul. Ha ugyanis figyelmen kívül hagyjuk azt, hogy az illóolajoknak vannak farmakológiailag aktív – pl. fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő és egyéb – alkotórészei, az aromaterápiának a relaxáción keresztül akkor is lehet szerepe a krónikus fájdalom mérséklésében és kezelésében. Ez fontos megállapítás, ugyanis abban az esetben, ha egy masszázsolajban nincs olyan mennyiségben illóolaj, hogy valódi farmakológiai hatás (pl. gyulladáscsökkentő vagy fájdalomcsillapító) alakulhasson ki, a kellemes illat és környezet, ahol a kezelést végzik, illetve a masszőrrel történő fesztelen beszélgetés nyugalmat, ellazultságot és az izomtónusok mérséklődését eredményezheti.
Miután a mozgásszervi megbetegedések, illetve a balesetek és sportsérülések rehabilitációjában gyakran végeznek különféle illóolajos készítményekkel masszázsokat, érdemes röviden áttekinteni néhány, aromaterápiás masszázst és annak hatékonyságát érintő kérdést. A masszázs során a bőrön keresztül felvett illóolaj mennyisége az alábbi tényezőktől függ: az illóolajok mely növényből és annak mely részéből készültek, az illóolajok milyen koncentrációban kerülnek felhasználásra, a masszázskor felhasznált olaj mennyisége, a bemasszírozott bőrfelület, a felhasznált hordozó olaj (és egyéb vivőanyag), a bemasszírozott testrész, a bőr hőmérséklete és nedvességtartalma, a bőr egészsége és integritása, a bőr abszorpciós képessége, a masszázs után befedett testfelület nagysága, valamint az, hogy a masszázs után milyen hamar mosták le a bőrt.
Az illóolajok felszívódása függ az alkotó összetevők kémiai szerkezetétől, ugyanis a nagyobb molekulák sokkal lassabban jutnak be, mint a kisebbek. Általános az a vélekedés, hogy a lipofil (zsír-oldékony) alkotórészek jobban szívódnak fel, mint a hidrofilek (víz-oldékonyak), azonban ez a megközelítés túlságosan általános, ugyanis a stratum corneum (szaruréteg) bizonyos része lipofil, bizonyos része hidrofil, tehát mindkét tulajdonsággal bír.