A D-vitamin az egyik legősibb vegyülete szervezetünknek, melyre szinte valamennyi szervrendszerünk megfelelő működéséhez szükség van. Hiánya vagy alacsony szintje számos betegség kockázatát növelheti.
A D-vitamin hiány leggyakoribb télen és tavasszal, a nyáron és ősszel mérhető 50-60% körüli érték erre az időszakra 70-80%-ra emelkedik.
Tudnunk kell, hogy a D- vitamin nem valódi vitamin, mivel a szervezetben is termelődik, s több lépcsőn keresztül aktiválódik, és számos szervünkben saját receptora van. Ezért valójában az aktivált D-vitamint egyre gyakrabban nevezzük D-hormonnak. A több évtizedes szokás miatt azonban ma is D-vitaminként emlegetjük.
Legismertebb hatása a csontok épségének megőrzése, mely döntő mértékben a kalcium-háztartás szabályozásán keresztül történik. A Kalcium a csontok alapvető építőanyaga, mely a bélből szívódik fel, s ehhez pedig D-vitamin szükséges. A természetben a D-vitaminnak két formája fordul elő: a növényekben és gombákban D2 és az állatokban képződő D3 vitamin.
A D-vitamin betegség megelőző hatása a csontanyagcserében, s ezáltal az oszteoporózisban és a kórképpel együtt járó csonttörések megelőzésében is vitathatatlan
Az alacsony D-vitamin szint (kisebb, mint 15 ng/ml) szinte minden betegség kockázatát megnöveli a daganatos megbetegedésekét, szív-érrendszeri betegségeket, az agyvérzést. A legfontosabb kardiovaszkuláris rizikófaktorok közül a vérnyomás és az érelmeszesedés is összefügg a D-vitamin ellátottságunkkal. A D-vitaminhiány szerepet játszhat a meddőség kialakulásában, az asztmás egyéneknél a légutak nyálkahártyájának fokozott izgalmában, az időskori szembetegségben a macula degenerációban. A D-hormon jótékony hatású sclerosis multiplexben, gyulladásos reumatológiai és egyéb autoimmun kórképekben. Az immunológiai hatása igen sokrétű, a veleszületett immunitást fokozza, az autóimmun folyamatok kialakulását pedig gátolja: a progressziójukat csökkenti. A legtöbb gyulladásos kórkép kialakulásában bizonyítottan védő szerepe van. Valamennyi transzplantált szerv túlélését javítja.
Felnőtteknél a 2-es típusú cukorbetegség és túlsúly kialakulásának kockázatát is fokozza a D-vitamin hiány és az 1-es típusú diabetes kifejlődésében a D-hypovitaminózis szerepe szintén említésre méltó.
És még:
- Növeli az izomerőt – izomaktivitást, s a porcsejtek fejlődését is elősegíti.
- Az újabb kutatások igazolták, hogy a megfelelő D-vitamin szintű pácienseknél a fogak száma is több mint az alacsonyabb D-vitamin szintű egyéneknél.
- Akiknek a normálisnál alacsonyabb a D-vitamin szintjük, kétszer nagyobb esélyük van depresszióra, és a figyelem, a koncentrálóképesség is mintegy 60%-kal hanyatlik a felmérések szerint.
- Számos vizsgálat igazolta, hogy gátolja a daganatos sejtek szaporodását, burjánzását, így kiemelkedő a szerepe tumor, elsősorban vastagbélrák, emlő- és prosztatarák megelőzésében.
- Tudományos vizsgálatokkal alátámasztva, véd a H1N1 vírus ellen. Napi 1.200 NE D3 vitamin kiegészítés hatására 42%-kal csökken a valószínűsége, hogy pl. egy iskolás gyermek influenzás lesz.
- Fontos elkülöníteni, a D-vitamin-kezelést a D-vitamin-pótlástól. A 30 ng/ ml-es normálérték eléréséig kezelésről, a normál tartományban lévő érték fenntartásakor pótlásról van szó.
- Bár jól ismert, hogy a szervezetünk számára szükséges D-vitamin mintegy 80%-a a napfény hatására a bőrben termelődik , és a D-vitamin igényünk 10-20%-a a kiegyensúlyozott táplálkozással biztosítható, de a legtöbb esetben ezek nem elegendőek az ideális D-vitamin szint eléréséhez.
Természetes D-vitamin-forrás elsődlegesen az anyatej, ill. az állati eredetű tejtermékek (kefir, joghurt, tejszín, kemény sajt), de megtalálható a margarinban, halakban (hering, lazac, tőkehalmáj,) a kaviárban, tojássárgájában, a borjú- és marhahúsban, a 100%-os narancslében és a csiperkegombában is.
Szervezetünk D-vitamin-háztartásának szintjéről könnyen felvilágosítást kaphatunk egy egyszerű vérvételt követően, tehát mindenképpen javasolt ennek ellenőrzése, hisz a magyar lakosság jelentős százalékának ( 75-80%) a normálisnál alacsonyabb a szérum D-vitamin szintje a felmérések szerint. Az optimális szintet és a szükséges adagolást azonban mindenképpen helyes, ha kezelő az orvosával megkonzultálja.
